Vannak furcsa étkezési szokások, egyes országokban csigát esznek, máshol megeszik az állatok azon belső szerveit, melyet a csigaevők undorral hajítanak a kukában (igen a pacalról van szó). Legtöbbünk szívesen eszik egy jó rántott húst, vagy paprikás csirkét, esetleg akár egyszerre is a kettőt. Nem titok, hogy a röfi és a pipi útja a vágóhídra nem csupa móka és kacagás. Aztán az ember belefut néhány kajába, amelynek elkészítése közben az állatokat valami igazán kreatív, ugyanakkor ördögi módon kínozzák meg. Kegyetlen ínyencségek Kínából alant.

7. Részeg rákok

Sánghájban (aztat mondták nekem, hogy a kínai neveket imigyen kell átírni) közkedvelt eledel a részeg rák (zui xia). A világ más tájain így nevezik az alkoholban marinált rákocskákat. Azonban az "érdekes" ételeiről híres tartományban picit máshogy képzelik el a fent nevezett ínyencséget. Fogják az ÉLŐ garnélákat, megmossák és kicsit megfűszerezik, majd alkoholba rakják őket. Utána fogják helyes kis evőpálcikáikat és az elkábult de még mindig ÉLŐ rákocskákat szépen elropogtatják. Kezdők kedvéért esetleg letépik a lábacskákat is!

Ők legalább jól berúgnak előtte.

6. Forró teknős leves

Teknőslevesről már mindenki hallott, azonban a következő formában való elkészítés talán kevésbé ismert Európában, mint amennyire népszerű és keresett Kínában. Az élő teknőst (itt egy tendenciát vélünk felfedezni) fűszeres levesalapba helyezik, majd lassan elkezdik melegíteni. Ahogy a teknőc környezete melegszik, egyre szomjasabb lesz, és megissza a fűszeres lé egy részét. Ennek a fogásnak az elfogyasztásához hozzá tartozik a nyilvános elkészítés, az elviselhetetlen forróságban vergődő páncélos agononizálásám való szórakozás a "szolgáltatás" részét képezi. Az íly módon lassan halálra főt teknőc húsa állítólag mennyei.

Ez így azért egy kicsit rágósnak tűnik.

5. Szélben szárított csirke

A Feng Gan Ji szó szerint "szélben szárított csirkét" jelent. Ez nagyjából úgy hangzik, mintha a KFC marketingesei picit többet szívtak volna a kelleténél és benézték volna a bio/hippi vonalat egy csöppet. Az elkészítéséhez négy dologra van szükség: egy csirkére, egy éles késre, egy tehetséges szakácsra és egy szívre, amely olyan hideg és sötét, mint az Antarktisz július közepén.

Láttad a Hitmant? Nem? Jó neked! Minden esetre a film úgy kezdődik, hogy a gonosz afrikai hadúrhoz beküldik az egyik emberét, akiknek egy bombát varrtak a mellkasába. A Feng Gan Ji is valami ilyesmi, de a szakács bomba helyett fűszereket, zöldségeket és kitudja még milyen ördögi adalékokat használ. Mindezt úgy, hogy felvágja az élő csirkét, kimetszi a belsőségeket, megtömi, majd visszavarrja az egészet, és felakasztja a pipit lengedezni egy kicsit a "szélbe". Miután erre az ínyencségre egy egész iparág épül, csirkénk utolsó élve töltött másodperceiben azt látja (fejjel lefelé), hogy testvérei százai végzik hasonló módon koszos kis életüket.

Itt nincs is szél...

4. Három sikoly

Azt tudtam, hogy a digók cicákat esznek, a kínaiak kutyikat, viszont az egér számomra is újdonság. Az pedig, hogy ez ínyencségnek számít, akár meglepő is lehetne, ha nem porhanyós, élő egér bébikről lenne szó.

Nyami-nyami!

Képzeljük el, ahogy vacsora társaságunk rózsaszín kis újszülött egereket rendel egy kis szójaszósszal. Az első sikolyt akkor hallatják az egérkék, amikor pálcikával megfogják őket. A másodikat akkor, amikor bemártják őket a szószba. A harmadikat nem igazán hallatják, mert az elhal a jóízűen falatozó társaság őrlőfogai között.

3. Sült kacsa láb

Cixi, az Özvegy Császárné teljhatalmú régensként irányította Kínát 1861-től 1908-ban bekövetkezett haláláig. Ez minket baromira nem érdekelne, ha ezen idő alatt nem fogyasztotta volna rendszeresen kedvenc eledelét, a sült kacsa talpat. Ki a fene akarná a kacsa undorító lábát megenni? Hát az, aki különös élvezetet lel az állatok kegyetlen kínzásában.

Tudni illik a fent nevezett étel a következőképpen készül: A kacsát egy vaslapra állítják, amit alulról melegítenek. A szerencsétlen szárnyas elkezd ugrálni, ahogy a forróság elviselhetetlenné válik. Közben persze meg is szomjazik, úgyhogy szójaszósszal itatják, hogy a talpa finom fűszeres legyen amire megsül. A megpirult lábakat aztán levágják az élő kacsáról, és egy kegyetlen vigyorral az arcukon elropogtatják, miközben a szakács a madár fennmaradó részét egy külön fogásként elkészíti. A beszámolók szerint Cixi kedvenc része a ropogósra pirult úszóhártya volt.

Pfúj brokkoli!

Megjegyzés: Az, hogy mi módon biztosítják, hogy a kacsa a forró vaslapon maradjon nem világos, de ne legyenek naiv elképzeléseink. Az agyafúrt kínaiak erre is biztos kieszeltek valami leleményesen kegyetlen módszert.

Figyelmeztetés: A Lista első két helyezettje tényleg csak erős idegzetű és rendíthetetlen étvágyú olvasóknak ajánlott.

2. Friss szamár

Először is szögezzük le, a szamárhús fogyasztásával nincs semmi baj. A csacsik állatok, így megevésre vannak predesztinálva és pont. (A vegák már úgyis bezárták a böngészőjüket, kikapcsolták a gépet és felvágták az ereiket valahol a negyedik bekezdésnél.) Másodszor, nagy valószínűséggel már te is ettél szamárhúst. Csak ennyit mondok: téliszalámi és párizsi.

Teve, szamár és nyúlhús a szupermarketben.

Ugyanakkor, ha nem tévedek, a téliszalámi fogyasztása nem jár együtt az élő szamár elfogyasztásával. Jól értetted. A szamárhús meglehetősen népszerű Kínában, és beszerzése nem nehezebb a csirke- vagy disznóhúsénál. Ezzel szemben van egy speciális különlegesség, aminek elkészítése inkább egy középkori kínzáshoz hasonlít. A Hu Jia Lo ("élő szamár") manapság is nem mindennapi, de annál kívánatosabb falatnak számít néhány faluban Henan és Hebei tartományokban.

Ő még nem is sejti...

A szamarat a lábainál és nyakánál fogva kötelekkel öt póznához erősítik, majd köré gyűlnek a falusiak és rámutatnak az álltaluk kívánatosnak ítélt darabokra. A séf - azaz inkább a környék legeredményesebb sorozatgyilkosa - ekkor leönti a kiválasztott testrészt forró vízzel, ily módon megszabadul az állat szőrétől, majd kihasít a szamárból egy darabot. A szamárhúsát így igen prózai módon saját halálsikolyaival fűszerezik.

Azt mondjuk meg kell hagyni, a világ legrövidebb receptjéről van szó. Hozzávalók: szamár. Elkészítési mód: Edd meg. Szólni kéne ezeknek a falusiaknak, hogy ne azt a fickót tegyék meg szakácsnak, aki utál főzni.

1. Majomagyvelő

Aki látta, és remélem sokan vannak, az Indiana Jones és a Végzet Temploma című művet, az emlékezhet a desszertként felszolgált hűtött majomagyvelőre. Egy időben az a hír (inkább városi legenda) járta Budapesten, hogy az azóta kézigránáttal betámadott, majd megszűnt Vörös Sárkány étteremben, noha nem szerepelt az étlapon, lehetett ilyet kapni. Minden esetre, noha ugyan Spielberg bácsi lódított, mivel Indiában nem esznek ilyet, de Kínában és néhány más országban valóban fogyasztják gazdag protein tartalma és potencianövelő volta miatt.

A valóság ennél sokkal rosszabb...

Leölni egy majomkát és megenni az agyát nem szép dolog, de kevés volna, hogy ennek a listának az élére kerüljünk. Azonban ha nem öljük le az állatot és úgy valósítjuk meg utóbbit, na az már valami. A majmot egy kis kerek asztalka alá rögzítik, melynek egy luk van a közepén, amelyen pont befér a koponya teteje. Leborotválják a kilógó részt, majd lefűrészelik a koponyacsontot. A majom sikoltozni kezd, ahogy fűszereket és olajat szórnak ízesítés céljából az agyára, amit aztán kiskanállal jóízűen elfogyasztanak.

...és még nem tudják, hogy agyhártyagyulladása van.

Megnyugtató lehet, hogy ezt a gyakorlatot már betiltották Kínában. Kevésbé megnyugtató, hogy nem állatbaráti érzésből, sokkal inkább azért, mert a majmoknál gyakori az agyhártyagyulladás és egész falvak haltak ki az étel elfogyasztásának következményeként. Előtte azért persze biztos jól megdöngették az asszonyt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.